TRADUCCIO A L'HONGARÈS DEL MEU ESCRIT SOBRE VIOLANT D'HONGRIA
VIOLANT D’HONGRIA, LA COMTESSA DE BARCELONA I REINA DELS REGNES BEL·LÒNIDES DE LA CORONA D’ARAGÓ PARLAVA CATALÀ?
ÁRPÁD-HÁZI JOLÁNTA
A VALLBONA DE LES MONGES-BEN TALÁLHATÓ SZŰZ MÁRIA KOLOSTOR (KATALÓNIA)
"Magyarországi Jolánta katalánul beszélt."
Árpád-házi Jolánta
(Barcelona grófnője és az Aragóniai Korona országainak királynéja) sírja
BEVEZETÉS
A magyarországi Árpád-ház, a navarrai
Ximena uralkodóház, a barcelonai grófi és egyben katalóniai hercegi bellonid
dinasztia olyan történeti és kulturális keretet alkotnak, amelynek gyökerei
Árpád-házi Jolántáig és férjéig, a
Provence-ban született I. Jakab királyig, Barcelona bellonid grófjáig, az
Aragóniai Korona uralkodójáig, valamint az ő gyermekeikhez nyúlnak vissza. Az
Árpádok és az Aragóniai Korona országaiban uralkodó bellonidák a Salvador
Espriu által megfogalmazott kulturális Európa-eszményt testesítik meg: Európa,
mint Agenor főníciai király lánya. Az ősi Európát a főníciaiak Isten-képével,
az Egek Urával azonosítom.
Jordi Salat
ÁRPÁD-HÁZI JOLÁNTA BEFOLYÁSA
AZ ÁRPÁD-HÁZ , AZ ARAGÓNIAI KORONA ORSZÁGAIBAN URALKODÓ BELLONID DINASZTIA
ÉS A KATALÁN NYELV
Megkérdeztem
a mesterséges intelligenciától (GPT), milyen nyelven beszélt Árpád-házi Jolánta
míg a Vallbona de les Mongesben található Szűz Mária kolostorban élt, és a
következő választ kaptam:
“Árpád-házi Jolánta, aki I. Jakabbal kötött házassága révén az Aragóniai
Korona országainak királynéja volt, Magyarországról származott, így anyanyelve
a magyar volt. Ugyanakkor valószínű, hogy más nyelveket is ismert, így a latint
és a katalánt.
Az aragóniai királyi udvarban és Vallbonában valószínűleg a katalánt
használta, hiszen azokban az időkben ez volt az udvar és a lakosság nagy
részének a nyelve.
Vallbona de les Monges község cisztercita kolostoráról ismert. Jolánta,
férje halála után, itt töltötte életének utolsó éveit. Bár gyermekkorában
először magyarul beszélt, feltétlenül tudnia kellett katalánul ahhoz, hogy
kapcsoltot tartson az udvarral és az aragóniai társadalommal.
A gyermekeivel Jolánta valószínűleg katalánul beszélt, hiszen az aragóniai
királyi udvarban éltek, ahol a katalán volt a leginkább használt nyelv. Bár
magyar volt az anyanyelve, nem valószínű, hogy rendszeresen magyarul szólt
volna a gyermekeihez, hiszen társadalmi és családi környezetük elsősorban
katalán nyelvű volt.
Ráadásul Jolánta, mint a trónörökösök anyja, nagy befolyással rendelkezett az
udvarban, épp ezért a közvetlen környezetével fenntartott kapcsolatra a
legalkalmasabb nyelv a katalán volt. Lehetséges, hogy hogy beszélt latinul is,
különösen hivatalos funkciókban vagy vallási alkalmakkor, hiszen ez volt az
oktatás és templomok nyelve, míg a mindennapi életben főleg a katalánt használták.”
Utazás Vallbona de les Monges-be, látogatás az ottani
Szűz Mária kolostorba és elmélkedés Árpád-házi Jolánta szarkofágja előtt
A történelmi
témák iránt érdeklődő Joan barátommal elutaztam Vallbona de les Monges-be,
mégpedig az ottani Szűz Mária kolostorba, amely folyóiratunk, az Ona Blava által népszerűsített Szent
Anasztáz Út egyik állomása. Célom Jolánta szarkofágjának a megtekintése volt. Magyar
barátném, Dorosmai Erzsébet segítségével
előzőleg kapcsolatba léptem a katalán autonóm kormány által Szent György
Kereszttel kitüntetett Faluba Kálmánnal, aki megígérte, hogy lefordítja
magyarra a szöveget, amelyet erről az utazásról írok.
A Nap melege vízzé
változtatta a deres harmatot, amely fehér lepellel borította a füvet a
szőlősorok, az olajfák és mandulafák közt. A lombtalan ágakon madarak röpködtek
és énekeltek.
Elhagyatott
országúton közeledtünk autónkkal a Katalónia szívében található Vallbona de les
Monges-hez, hogy meglátogassuk a községben található kolostort. Velem utazott
történész barátom, Joan. A fák ágai közt feltűnt a távolban a kolostor
körvonala. Amikor kellő közelségbe kerültünk, megálltunk, hogy lefényképezzük.
A kocsit a község
parkolójában hagytuk. Hideg volt, és mi lassú léptekkel haladtunk a terméskőből
épült, vakolatlan házak közt a kolostor bejárata felé. Egy zöld faredőnyös
balkonnal díszes ház kapuja előtt egy heverő macska bámult ránk. Az utca kihalt
és néma volt. Szemben megpillantottuk a templomkaput. A kolostor fala melletti
terecskén álló, román stílusú templom kapcsolatba hozható a hellenista
kereszténységgel és s Szent Jánoshoz köthető hagyománnyal.
A falba
kőszarkofágok voltak beépítve, valamint egy kerámialapokból összerakott tábla,
rajta egy nőalak két címer között, alatta pedig egy szöveg. A két címer egyike
Katalóniát és az Aragóniai Korona országait, a másik Magyarországot jelképezi.
Feltételeztük, hogy a nőalak maga Árpád-házi Jolánta. Megszólaltak a harangok:
tíz órát jeleztek. Ilyenkor nyílnak meg a kolostor kapui, és ez volt
bejelentett látogatásunk időpontja. A templom melletti utcán siettünk a
kolostor felé. A bejárattól balra egy kétnyelvű, katalán és magyar táblát
pillantottunk meg, rajta a következő szöveggel: „Árpád-házi Jolántának, Aragónia királynéjának és I. Jakab hitvesének
az emlékére”.
─ Hiányzik a „király” szó ─, mondtam halkan
Joannak.
Közben a
kulturális látogatókat kísérő idegenvezető kinyitotta a belső ajtót, és
beléptünk egy terembe, amelyben könyvekkel és képeslapokkal telerakott polcok
álltak. Itt volt a pénztár is, ahol megvettük a belépőjegyet.
Lehúztam a
kesztyűt és bekapcsoltam a telefonom mikrofonját, hogy rögzítsem az
idegenvezető magyarázatait.
─ Az írott dokumentumok azt tanúsítják, hogy a kolostor
1157-ben épült ─ kezdte ─, de valószínűleg már előtte is létezett. A dél-francia
származású, vagyis okcitán IV. Ramon
Berenguer, Barcelona grófja és az Aragóniai Korona országainak királya, a nemes
bellonid dinasztia tagja, engedélyezte, hogy egy szintén Ramon nevű remete, a
vallbonai Ramon, kolostort építtessen és azt Istennek és Szűz Máriának ajánlja
az újszövetségi keresztény hit jegyében és a bencés rend regulája szerint.
Én közben arra
gondoltam, hogy az elhangzottakat néhol pontosítani kellene, elmondva például,
hogy mi is az okcitán nyelv és hol van e nyelv hazája, vagyis Okcitánia, hogy
így pontosabb legyen az utalás IV. Ramon Berenguer származására. Azt is el
kellene magyarázni, mit is jelent az, hogy bellonid dinasztia, milyen
kultúrával azonosítható és a kereszténység melyik ágát követte. No és ki volt
Ramon, a remete? Milyen nyelven beszélt ő, és milyen nyelven beszélt IV. Ramon
Berenguer? Ki volt az a szent Benedek, akit 1964-ben VI. Pál pápa Európa
védőszentjének tett meg? Európa vallás- és művelődéstörténetének kiemelkedő
alakjáról van szó, aki hatással volt a földrészünkön formálódó országok hitére
és kultúrájára. Valamikor olvastam, hogy az umbriai Nursia városában született,
akkor, amikor Olaszország mai formájában még nem is létezett. Umbriai volt
Assisi Szent Ferenc is. Vajon milyen nyelven beszéltek Umbriában? Ha befejezzük
a látogatást ─ gondoltam
magamban ─, lesz miről beszélnem
Joannal, és akkor majd pontosítjuk ezeket a kérdéseket.
Az idegenvezető
folytatta a kolostor történetét.
─ Az első apátnő Òria Ramires volt ─ mondta. ─ 1172-ben érkezett a navarrai Tulebrasból.
Joan és én úgy
három éve jártunk a tulebrasi kolostorban, kihasználva egy Fiteróba tett
fürdőtúrát.
─ Ahol mi is voltunk ─, jegyezte meg
Joan.
─ Igen! Emlékszem, milyen érdekes dolgokat hallottam egy
apácától. Amikor megkérdeztem tőle, hogy a kolostorban van-e szobor vagy
festmény egy fekete Szűzről, elővett egy fényképet, és megmutatta. A tulebrasi
fekete Szűz egy olyan kápolnában van, ahova csak az apácák léphetnek be. Nagyon
kedves volt.
Miközben az
idegenvezető a főoltár felé terel, én azon gondolkozom, vajon milyen nyelvet
beszéltek a tulebrasi kolostorban a XII. században. Navarra ősi nyelve a baszk
volt. Vajon jelent valamit az Òria név? Ha igen, milyen nyelven? Gaszkonyi vagy
baszk név lehet? Òria apátnő milyen nyelven beszélt a kolostor többi apácájával,
akik katalánok voltak, ahogy a falu lakosai is? Egy errefelé élő, igen jeles cisztercita
szerzetes, Ramon de Fitero,[1]
okcitán származású volt. Másfelől arra gondolok, hogy a Fitero név
származtatható a fita katalán szóból,
amelynek a jelentése az, hogy határkő, és ez valóban határvidék. Eltűnődöm azon
is, hogy Aragónia, mint királyság, nem azonos az Aragóniai Korona országaival,
mert ezekből több is volt, különböző királyságok különböző nyelvekkel, mint az
okcitán, a baszk vagy a katalán nyelvjárásai. Csak éppen azt a nyelvet nem
beszélték erre, amelyet ma spanyolként ismerünk. Itt tartottam, amikor az
idegenvezető megszakította a gondolataim fonalát: Òria baszk szó. Navarra az
Aragóniai Korona egyik országa volt, ahol a katalán nyelvet hivatalosként
használták.
─ Mielőtt belépnénk a templomhajóba, nézzék meg ezeket a koporsókat.
A kolostor apátnői nyugszanak bennük, a legtöbben nemes családok sarjai, akik
életük értelmét lelkük tökéletesítésében látták. Ez a cisztercita kolostor
olyan nagy tekintélyre tett szert a katalán társadalomban, hogy Árpád-házi
Jolánta királyné, I. Jakab második felesége, 1251. október 12-én keltezett
végrendeletében meghagyta, hogy örökre itt őrizzék holttestét. Ezért van az ─ emelte fel büszkén a hangját az idegenvezető ─, hogy ez itt egy királyné, Árpád-házi Jolánta
szarkofágja.
Már a kolostor kerengőjében jártunk, amikor felhívta a
figyelmemet a belső kertben álló szökőkút, melyhez hasonlót más kolostorokban
is láttam. Feltettem magamnak a kérdést, vajon mi lehet a jelentése. Misztikus
vagy spirituális hatása lehetett a körben sétáló apácák és szerzetesek lelkére
a fellövellő majd a köralakú tálba dallamosan visszahulló vízsugár, míg a
csendet olykor megtörte a ciprusról ciprusra szálló madarak dala?
─ Az apácák ─ folytatta az
idegenvezetö ─, írószobával, scriptoriummal is rendelkeztek, hiszen
ez a kolostor művel hölgyek otthona volt. Az ismereteket írásban rögzítették,
zsoltárokat[2] és
más szent szövegeket másoltak, és a kéziratok szegélyét díszítették. Botanikai,
tudományos ismereteik is voltak, amelyek révén gyógyszereket készítettek
füvekből, virágokból, például mirtuszból vagy mákból. Voltak olyan növények,
amelyeket napéjegyenlőség és napforduló éjszakáján gyűjtöttek, mert
csillagászati ismereteiket alkalmazták a természetre. A gyógyszereket a
kolostor patikájában tartották. Készítettek kenőcsöt nadragulyából, és voltak
befőttjeik. Szeptember a bodzaital és a gránátalma-szirup hónapja volt. A
patikában kerámiaedényeket használtak, és ott tartották azokat az eszközöket
is, amelyekkel tudományos vizsgálatokat végeztek. A XVI. század közepén a
tridenti zsinat, a boszorkányság vádját elkerülendő, megtiltotta a kolostorok
gyógyászati tevékenységet, és az apácákat klauzúrára kényszerítette. A lelket
imádsággal gyógyították, a testet növényekkel, a zene és a zsoltárok költőisége
pedig a szellemüket istápolta. Életútjuk célja az egyéni üdvözülés, a léleknek
a mennyekbe jutása volt.
─ Istent Úrnak mondták ─ szóltam Joanhoz ─, úgy, ahogy az Újszövetség teszi, szemben az Ószövetséggel, amelyben Isten
neve Jahve.
Közben az idegenvezető a főhajó közepét fedő kupola
jelentőségéről beszél, amely Josep Puig i Cadafalch szerint a középkori
Katalónia legnehezebben megvalósítható és legvakmerőbb építménye. A terjedelmes
szentélynégyszög avagy kórus naponta hétszer színhelye az apácák imáinak és
felolvasásainak, és innen követik az oltáron celebrált miséket is. A kórus
mellett található ajtó a térre nyílik. A templom maga, folytatja az
idegenvezető, román stílusú. Kőbe vésett díszei nem Jahve és Mózes
Ószövetségéből, hanem az Újszövetségből vett bibliai motívumokat ábrázolnak:
Szent János Apokalipszise, Szűz Mária, Krisztus és a tizenkét apostol, valamint
a Szentlélek szimbóluma, a galamb, amint a falfestményeken művészien ábrázolt
tűznyelvek formájában terjeszti a nyelvek tudását. Az ajtó mellett egy kicsiny,
világtalan helyiséget fedezek fel, amely felkelti a kíváncsiságomat. Belépek,
és egy kis oltárt találok, mögötte egy képpel, amelyet alig lehet kivenni a
homályban. Megvilágítom a telefonommal: szoptató Madonnát ábrázol, mégpedig
úgy, hogy kebléből a tej sugár formájában jut el az előtte térdeplő Clairvaux-i Szent Bernátnak, a cisztercita rend alapítójának a szájába.
Eszembe jut, hogy ezt a most Katalóniában,
Vallbona de les Mongesben felfedezett jelenetet láttam már a navarrai Tulebras
kolostorában: valamikor a barcelonai hercegség és Navarra egyaránt az Aragóniai
Korona részét képezték.
Néhány éve írtam egy tanulmányt erről az ábrázolásról, és
kapcsolatba hoztam megalitikus, újkőkorszaki szobrokkal és a Tejút-túra fekete
madonnáival ─ említem meg
Joannak. Szoptató Miasszonyunk katalánul
úgy hangzik, hogy Nostra
Senyora de la Llet, ahol a llet szó annyit tesz, mint tej.
Ma Máriát Istenanyaként emlegetik, de eredetileg Miasszonyunk, Nostra
Senyora volt; a senyora szó a seny szó rokona, ami azt jelenti, hogy
értelem.
─ Ez itt egy királynénak, annak az Árpád-házi Jolántának a
nyughelye, aki I. Jakab király második felesége volt ─, folytatta az idegenvezető.
Az idegenvezető tovább magyaráz, én pedig elgondolkodom.
Ez a bizonyos I. Jakab király a provence-i, okcitániai Montpellier-ben
született, ahol a provanszált, a ma okcitánnak nevezett nyelv egyik változatát
beszélték. Ma Provence Franciaországhoz tartozik, a francia állam egyik
tartománya, de akkoriban, a XIII. században, az Aragóniai Korona országaihoz
kötődött. Ahogy említettem, Montpellier-ben provanszálul, mai nevén okcitánul
beszéltek, nem pedig franciául vagy a most spanyolnak mondott kasztíliai
nyelven. Megálltunk Árpád-házi Jolánta sírja előtt, és megállapítottuk, hogy
címerpajzsát arany alapon négy piros sáv díszíti, hasonlóan Barcelona és az
Aragóniai Korona bellonid királyságainak címeréhez. Az idegenvezető pedig
folytatta.
─ I. Jakab király, az Aragóniai Korona országainak
uralkodója, 1221-ben feleségül veszi Elionor kasztíliai hercegnőt, de a
házasság nem működik, és elválnak. Jakabnak utódra van szüksége, újranősül…
─ A házasság nem működik, de egy gyermekük azért születik ─, veti közbe Joan.
─ Igen, ez igaz … de a pápa felbontja a házasságot ─ folytatja az idegenvezető ─, és Jakab 1235-ben a magyarországi, Árpád-házi Jolántát
veszi feleségül, aki II. András magyar király és Violante de Courtenay bizánci
hercegnő leánya. Jolánta akarata az volt, hogy itt legyen végső nyughelye.
Életében gyakran látogatta ezt a kolostort, és nagyon megszerette az itt élő
apácákat. Harmincöt éves korában halt meg, Huescában. Később a holttestét,
akaratának megfelelően, ünnepélyes körülmények közt onnan ideszállítják ─.
Ismét kérdések sora merül fel bennem. Huescából ide,
Vallbonába akart kerülni? Miféle kapcsolat volt Huesca és Vallbona de les
Monges közt? Huescában született, 1136-ban, Peronella hercegnő, Aquitániai
Ágnes leányaként. Aquitánia Okcitánia része, ahol okcitánul beszéltek (nem
franciául vagy spanyolul). Peronella aztán IV. Ramon Berenguerhez, Barcelona
grófjához ment férjhez, a gróf pedig abból a bellonid dinasztiából származott,
amely szintén kötődött Okcitániához és a narbonne-i Bellonokhoz. Volt
valamiféle vérszerinti vagy ideológiai kapcsolat Jolánta Árpád-háza és
aragóniai I. Jakab bellonid dinasztiája közt? Lehet valami köze egymáshoz a
magyar Béla névnek, az okcitániai Bellónnak és az Aragóniai Koronának?
Valamiféle azonosulás a keresztény kultúrával és hagyománnyal? Szent Jánoséval
és az Apokalipszisével? Szent Andráséval? Vagy talán a főníciaiak Bel vagy Baal
nevű istenségével, akinek a neve azt jelentette, hogy az egek ura?
Kihasználtam, hogy az idegenvezető elhallgatott, és megkérdeztem tőle:
─ Ha Jolánta magyarként magyarul beszélt, Jakab pedig
katalánul és, mivel Montpellier-ben született, okcitánul, hogyan értették meg
egymást?
─ Hát igen… nem tudom, de feltételezem, hogy latinul
Hallom,
hogy a csoport egyik ismeretlen tagja megszólal: “Idővel biztos katalánul is
megtanult”.
─ De az itteni apácákkal no meg a falu lakóival mégis
katalánul kellett beszélnie ─, folytatom én. ─ Mert azt sehogy
sem hiszem, hogy a falusiak is tudtak latinul.
─ Néhány katalán szót biztos megtanult, nem? ─, fordult Joan az idegenvezetőhöz.
─ Ha
ha ha,...igen! Ez egészen biztos.!
─ Ugye az előbb azt mondta, hogy a vallbonai Szűz Mária
kolostort egy Navarrából érkezett, Òria nevű apáca alapította?
─ Igen, Oria Ramírez ─, válaszol az idegenvezető. A navarrai Tulebrasból jött.
Akkoriban Navarra az Aragóniai Korona része volt. Előtte errefelé remeték
éltek, akik a Tallat hegy barlangjaiban laktak. Voltak köztük férfiak és nők,
és az előbbiek, Ramon de Vallbona vezetésével, átköltöztek a jóval keletebbre
található Montsant hegységbe. Itt csak a nők maradtak, és ők hívták ide a
tulebrasi kolostorból ezt az Òria nevű apácát, hogy irányítsa őket.
─ Irányítsa? ─, mondom én. ─ A baszk nyelvű
Navarrából érkezett apáca irányít Katalóniában katalán nyelvű apácákat? A
nyelveknek micsoda sokfélesége! Navarrában a baszk, Huescában az aquitániai,
amelyet hívhatnánk limoges-inak, gaszkonyinak vagy okcitánnak, Vallbonában a
katalán. Jolánta nyelve pedig a magyar.
─ Latinul értették meg egymást ─, válaszol az idegenvezető.
Feltételezem, hogy az “irányít” szó itt
azt jelenti, hogy megtanítja azokat a szabályokat, amelyeket az alapító Clairvaux-i
Szent Bernát fogalmazott meg a cisztercita közösségek számára.
─ Életének utolsó perceiben Jolánta királyné egyik
leányára, Sançára
gondolt. Jakabnak és Jolántának kilenc gyermeke született, öt lány és négy fiú:
Jolánta, Konstancia, Péter, Jakab (II. Jakab, Mallorca királya), Sança, Mária,
Erzsébet, Ferdinánd és Sanç. Sança hercegnő apáca lett, és zarádondokként járta
a világot. Jeruzsálemi zarádokútján érte a halál. Jolánta a végrendeletében
meghagyta, hogy “ha Sança otthonától távol huny el, akkor holtestét ide kell
hozni”. Így is történt, és ma Sança
szarkofágját anyja szarkofágjval szemben láthatjuk.
Ekkor az idegenvezető arccal a főoltár
felé fordul, és így Jolánta szarkofágja a jobbjára, Sançáé pedig baljára esik,
majd folytatja:
─ Ez itt a „Kórus Madonnája”, Guillem Seguer gótikus
szobra a XIV. századból.
Az jut az eszembe, hogy ez a Madonna a
baszkföldi Donostia (spanyol nevén San Sebastán) védőszentje. Vajon honnan jön
ez az egybeesés?
─ Szóval ez a szobor a Kórus Madonnája? ─ kérdezem.
─ Igen, a Kórus Miasszonyunkja.
Feltűnt, hogy nem azt mondja, hogy Madonna, hanem azt,
hogy Miasszonyunk.
─ A baszkföldi Donostia védőszentje ─ jegyzem meg.
─ A Kórus Madonnája?
─ Igen, Donostia védőszentjéről van szó.
Azt is el szerettem volna mondani, hogy
a donostiai szobor román stílusú és fekete, de az idegenvezető csak folytatta:
láthatóan nem keltette fel a figyelmét az egybeesés. Ezután nem is próbálkoztam
újabb megjegyzéssel.
─ Rövidesen látni fogjuk a Kerengő Madonnáját, a kolostor
legrégibb darabját. Román stílusú, a XII-XIII. században készült, és a XIV.
században restaurálták. A falu lakosainak a kedvence.
Emlékeim ismét jelentkeznek, és
felötlik bennem az a szobor, amelyet a solsonai katedrálisban láttam, és amely
egy másik fekete Madonna.
A kolostor-látogatás végeztével Joan
azt mondja, hogy nagyon érdekesnek találja Jolánta életét, és hogy írni fog
róla, még az is lehet, hogy egy regényt. Én tele vagyok kérdésekkel és
gondolatokkal. Erről el kell beszélgetnünk ─ mondom ─, érdekes lesz. A történelem és Jolánta élete transzcendens kérdéseket vet
fel: egy asszony, aki emigrál, és szerves része lesz a befogadó közösségnek.
Beilleszkedik a helyi Történelem fő vonalába, új ága lesz egy ősi, természetes
fának, átjárja a befogadó helynek a szelleme, ahol az emberek népet, nemzetet
alkotnak, és ez a keret adja Élete értelmét. Királynéként védi ezt a helyet az
idegen nyelven beszélő, idegen hatalmak támadásaitól, melyek azonosságától
megfosztva uralni és elpusztítani akarják. A gyökerekig azonosult az őt
befogadó fával, fiai és lányai újabb sarjai lettek az I. Jakab és Árpád-házi
Jolánta által alkotott ágnak, tovább vitték a történelmet mint Barcelona
grófjai, Katalónia hercegei és az urgelli dinasztia által uralt Bellonid (vagy
Aragóniai) Korona országainak a királyai. A magyarországi Árpád-ház és az
aquitaniai-urgelli-barcelonai bellonid dinasztia ugyanazon ősi kultúrával
azonosulnak, kulturális felfogásuk a Szent János-i Jelenések könyvén, vagyis az
Apokalipszisen alapul, amely a román művészetben és a nyelvtudást közvetítő
galamb szimbólumában megjelenő Szentlélekben testesül meg.
Megkérdezem a GPT-n a mesterséges intelligenciát, kik
voltak I. Jakab és Árpád-házi Jolánta gyermekei és milyen nyelven beszéltek:
„Árpád-házi Jolántának és I. Jakabnak, a
katalán-aragóniai perszonálunió uralkodójának több gyermeke is volt, és ezek
jelentős szerepet játszottak a kor politikájában és történelmében. A
következőkről van szó:
1) Alfonz
(1218-1260) ─ Az aragóniai trón
várományosa volt, de nem uralkodott, mert
előbb elhunyt, mint az apja.
2) Aragóniai Konstancia
(1222-1269) ─ II. Frigyes szicíliai királyhoz ment férhez. A szicíliai
udvar meghatározó személyisége volt.
3) Aragóniai II.
Jakab (1264-1327) ─ Ő volt a második fiúgyermek, és ő követte a trónon az
apját. 1291-tól haláláig uralkodott.
4) Aragóniai II.
Péter (1239-1285) ─ Apja, I. Jakab
halála után Aragónia, Valencia és Mallorca királya volt. Katona sikerei révén
kulcsszerepe volt a katalán-aragóniai expanzióban.
5) Aragóniai Blanka
(1219-1232) ─ A Szent Lajosként
ismert IX. Lajos francia király felesége volt. Házassága erősítette a
kapcsolatokat az Aragóniai Korona királyságai és Franciaország közt.
6) Aragóniai Félix
─ I. Jakabnak és Jolántának ez a gyermeke nagyon fiatalon
meghalt
I. Jakab és Árpád-házi Jolánta fiai és lányai jelentős
szerepet játszottak a dinasztia megszilárdulásában és a földközi-tengeri
királyságok közti kapcsolatok kiépítésében.
Mivel a királyi ház összetett eredetű volt, I. Jakab és
Jolánta gyermekei nyelvek kombinációit beszélték, neveltetésük és tartózkodási
helyük függvényében.
1) Alfonz
(1218-1260) ─ Ő volt Jakab legidősebb gyermeke. Az Aragóniai Korona
udvarában nőtt fel, tehát általában katalánul
beszélt. Valószínűleg a latinban is
járatos volt, hiszen az volt a kultúra és a királyi neveltetés nyelve.
2) Konstancia
(1222-1269) ─ II. Frigyesnek, Szicília királyának a felesége volt és
Szicíliában élt, ahol valószínűleg megtanult szicíliaiul (ez az olasz egyik változata). Az otthonról hozott katalánt továbbra is használta az
udvarban, hiszen Szicília az Aragónia Korona befolyása alatt állt. Valószínűleg
ismerte a latint is.
3) II. Jakab
(1264-1327) ─ I. Jakab fiaként az Aragóniai Korona udvarában nőtt fel,
és így fő nyelve bizonyára a katalán
volt. Biztos beszélt latinul is,
hiszen ez volt a közigazgatás és a vallás nyelve.
4) II. Péter
(1239-1285) ─ Anyanyelvként valószínűleg a katalánt beszélte, de tudhatott latinul is neveltetése és hivatali munkája révén.
5) Blanka (1219-1252)
─ Franciaország királyához, IX. Lajoshoz ment férjhez, így
a katalán mellett valószínűleg franciául is megtanult, hogy
alkalmazkodni tudjon az udvarhoz.
6) Félix ─ rövid élete során a családi körében nyilván katalánul beszélt, de ismerhette a latint is.
Összefoglalva:
I. Jakab és Árpád-házi Jolánta gyermekeinek a fő nyelve a katalán, vagyis az Aragóniai Korona udvarának a nyelve volt, de királyi neveltetésük révén ismerték a latint is.”
Mióta mindezt végiggondoltam, másképp látom az Aragóniai
Korona országainak történetét. Eddig a bellonid gyökereket láttam, a
kapcsolatokat Aquitania, Gascogne, Navarra, Okcitánia és Katalónia közt,
valamit a helyi nyelveket, a gaszkonyit, a baszkot, az okcitánt avagy
provanszált, a katalánt. Most felfedeztem egy újabb gyökeret, az Árpád-ház
Magyarországát és a magyar nyelvet. Nagyon érdekesnek találom II. Jakab
mallorcai uralkodó és Ramon Llull kapcsolatát. Az előbbi, Árpád-házi Jolánta
fia, az utóbbi, ferences szerzetes, szoros kapcsolatban álltak egymással,
személyes, kulturális és politikai téren egyaránt. Ramon Llull, a Középkor
egyik legfontosabb gondolkodója, akit a katalán nyelv atyjának tekintenek, az
Újszövetségen (és nem az Ószövetségen) alapuló keresztény hit védelmezője volt.
Muzulmánokat és zsidókat térített az észérveket felsorakoztató párbeszéd
módszerével. Mallorcai II. Jakab, a „jó király”, az aragóniai dinasztia
befolyásos tagja, közismerten támogatta a művészeteket és a tudományokat.
1306-ban nagy érdeklődést mutatott Llull művei iránt. Ez a magyar gyökerekkel
rendelkező király avval a fontos feladattal bízta meg Llullt, hogy írjon egy
olyan könyvet a keresztény hit védelmére, amely használható a mohamedánokkal és
zsidókkal folytatott párbeszédben. Ez a könyv, a Szemlélődés Istenről, azokon a logikai és filozófiai módszereken
alapul, amelyeket Llull előző műveiben dolgozott ki (Ars Magna, Az értelem létrája, A szeretet filozófiájának fája).
Az Aragóniai Korona, a Barcelonai Grófság, a Katalóniai
Hercegség és a katalán nyelv magyar gyökere iránti érdeklődésemet Dorosmai
Erzsébet keltette fel, aki Facebookon keresett meg néhány írásommal
kapcsolatban, amelyeket a Blog Vernacle
hozott. A Google segítségével katalánul fogalmazta meg az üzenetét. Néhány éven
keresztül leveleztünk történelemről és filozófiáról. Nagyon érdekesnek tartom
ezt az üzenetváltást, melyet szándékomban áll publikálni.
A Kórus Madonnája oltára. A bal oldali
szarkofágban Aragóniai és Árpád-házi Sança, Jolánta leánya nyugszik. Jobbra
Árpád-házi Jolánta nyughelye.
Szűz Mária Kolostor (Vallbona de les
Monges, Katalónia)
Jordi
Salat Orteu (2025. április 1.)
https://vernaclistes.blogspot.com/
https://www.youtube.com/channel/UCwmKums63k6qiaRO_L8nlKQ
FORDÍTÁS
katalánról
magyarra fordította Mr. Kálmán Faluba
https://ca.wikipedia.org/wiki/K%C3%A1lm%C3%A1n_Faluba
[2]A
magyar zsoltár szó eredete a
zsoltárkönyv jelentésű latin psalterium. A
zsoltárkönyvek gyakran jelölték, hogyan kell egy adott zsoltárt énekelni és
hangszeren játszani. Gyakran tartalmaznak a szertartásra vonatkozó utasításokat
is.
